Reggel 8-kor érkezett a nagyvizit, ahol beírtak hallásvizsgálatra. Az eredmény gyászos. Szinte teljes süketség. Később tájékoztatást kapok arról, hogy van egy műtéti lehetőség, amelynek Kerekablak zárás (kerekablak obliteráció) a hivatalos neve.

Anyák napja van, és én nem vagyok otthon. Nem tudom felköszönteni az anyukámat és az én gyerekeim is anya nélkül vannak ma. A fotó láttán ami kora reggel érkezett a gyerekekről óriási zokogásban törtem ki. Talán ez a legnehezebb nap érzelmileg.

Egy hatágyas kórteremben feküdtem egyedül. Elég sokat aludtam, gondolom a gyógyszerek és a szervezetemet ért sokk hatására. Ezen a napon megvizsgált egy neurológus, aki semmilyen neurológiai bajt nem diagnosztizált, de a biztonság kedvéért kiírt egy koponya ct-re.

A mai nap szokásosan indult. Elvittem a gyerekeket az iskolába, voltam a kutyámmal sétálni, de valami mégis más volt. Már pár napja éreztem, hogy valami nem oké. Hétfőn kicsit megszédültem, de nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget neki, hiszen azt tudtam, hogy ha a cukrom kicsit leesik, akkor néha szédülök, és mivel pár napja egy komolyabb...