Arra az elhatározásra jutok, hogy a regenerációt azzal tudom a legjobban segíteni, ha olyan dolgokat csinálok, amelyek kikapcsolnak. Írtam már, hogy sokat olvasok, színezek, játszok, és most ezt kiegészítem relaxációs masszázzsal is.

Ma van a lányomnak, Csengének az utolsó fellépése a Szentistvántelepi Általános Iskolában, ahová mindenképp szeretnék elmenni, bár félek tőle. Az osztályok táncos-zenés előadását mindig jó megnézni, viszont azt is tudom, hogy a helyszínen lévő hangfalak most sem lesznek a barátaim.

Ma újra irány a kórház. Elég sokan vannak, biztos hogy nem fogok hamar bejutni az orvoshoz. Sajnos igazam is lett, több órás várakozás után végre az orvos előtt ülök, aki újra egy fogóval közelít. Esküszöm, lassan félve jövök be, hogy már megint mi fog történni.

Össze kell szednem magam!!!! Ma van a fiam első vívóversenye és én megyek vele. Első kihívás, hogy a Hungexpora el kell jutnunk autóval. Kicsit izgulok, de minden rendben megy, nincs szédülés. A hangok kicsit zavarnak, de elviselhető. Ahogy minden nap kicsit javul, változik a hallásom, minden nap más hangok érkeznek be a rossz fülemen keresztül.

Ma kell visszamenni a Kórházba hallásvizsgálatra és orvosi vizsgálatra. Izgulok. Én úgy érzem, hogy hallok már bizonyos hangokat, de nem merem teljesen beleélni magam. Amikor megérkezünk a váróba, kifejezetten kevesen vannak, ami gyanús.

Ma kell visszamenni a Kórházba az 1 hetes kontrollvizsgálatra. Anyukám visz el, még nem vezethetek. Az út a kórházba sok rossz emléket idéz fel arról a pénteki napról, amikor rosszul lettem.

Az élet folyik körülöttem, és próbálok néha egy kicsit belefolyni. Reggeli készülődés az iskolába, leckék átnézése, egyenlőre ennyi, nem megy még több. Megpróbáltam elmenni egy kicsit sétálni a tónál, de még nem esett jól, így úgy döntök, hogy nem erőltetem.

Minden nagyon lassú, minden nagyon lassan megy. A műtét után 3 hétig még orrot fújni sem szabad, sem nehezet emelni, pihenés van. :) Furcsa ez az új üzemmód. Egyenlőre nem esik jól semmilyen digitális dolog, laptop, telefon, tv. Csak a csönd.

Újra érkezik a reggeli nagyvizit, és a beszélgetés alapján remény csillan, hogy hazamehetek. A délelőtt folyamán az orvosom átköti a fülemet, elmondja az instrukciókat a gyógyszerek szedésével kapcsolatban, és azt a jó hírt közli, hogy hazamehetek. Végre megszabadulok a karomon lévő kanültől is. :)

Reggel 8-kor érkezett újra a nagyvizit, ahol a főorvos látva a bizonytalanságomat félrehívott, és elmondta a műtéttel kapcsolatos minden információt, amit csak meg tudott osztani. Felajánlotta, hogy esetleg meg is nézhetem, hogy zajlik egy ilyen, na ezzel a lehetőséggel inkább nem éltem. 9 órára végül eldöntöttem, hogy vállalom a műtétet.