Végre otthon!

Újra érkezik a reggeli nagyvizit, és a beszélgetés alapján remény csillan, hogy hazamehetek. A délelőtt folyamán az orvosom átköti a fülemet, elmondja az instrukciókat a gyógyszerek szedésével kapcsolatban, és azt a jó hírt közli, hogy hazamehetek. Végre megszabadulok a karomon lévő kanültől is. :)

Nagyon boldog vagyok, alig várom, hogy végre elhagyjam a kórházat. Az út hazafelé félelemmel teli, hiszen a legutóbbi autózásom befelé nem hagyott kellemes emlékeket, de végül sikeresen veszem az akadályt, nem szédülök, nem leszek rosszul. Végre otthon! Alig várom, hogy találkozhassak a családdal.